Tegnap –baromi meleg révén- strandolást terveztünk és el is mentünk a Virág fürdőbe.

   Már az összepakolás sem egyszerű művelet: törölközők, fürdőruhák, enni- és innivaló …stb, a lényeg, hogy egy kisebb bőrönddel és három hátizsákkal el is jutottunk a célállomásig, ahol anyóspajti várt ránk (kell az erősítés a 3 mellé), majd sorunkat kivárva ott is voltunk a gyerek medence partján. Kisebb konfliktus után szerzett az én drágám 1 db napozóágyat is, ami a szintén azért harcoló hölgynek nem tetszett és elmondott minket mindennek (jah kérem kicsapott a kultúra), és hogy ők hatan vannak (nahát mi is), mellesleg volt nekik már egy nagy és két kisebb….

   No de sebaj, azért tök szuper volt, bár mi hárman felnőttek fáradtunk el a legjobban a legkisebb felváltott felügyelete mellett. A két nagyobb közös megegyezéssel( =mindig olyan helyen tartózkodnak a gyerekmedence területén belül, ahol látnak és viszont látjuk őket), eltávolodhattak más játékok felé is…

   Komolyan mondom, tökéletes volt ebben a nagy melegben, csúszdáztunk is meg minden (leszámítva a délután kornyikáló bácsit, aki iszonyat hangon és hangosan énekelt a gyerekeknek a gyerekmedence partján, ezzel felkeltve a legkisebbet , aki ezt egyáltalán nem tolerálta), de délután négyig tényleg minden rendben ment.

    Aztán jött a féláras jegyesek hada. Ezzel sem lett volna semmi probléma, bár jó sokan lettünk, de jött velük az emberiség kulturált viselkedést hírből sem ismerő része is. Az, hogy hangosak, és sokna vannak, hát puff neki. Viszont azt hiszik, hogy rájuk nem vonatkoznak bizonyos szabályok, mint a „Fürdőruha használata kötelező!” meg az „Utcai ruhában tilos a medencében tartózkodni!”, na ez kritikán aluli.

Egy kb negyven kilós fiatal lányka volt a medence felügyelője, az esélytelenek nyugalmával ment körbe és szólt nekik, szegény kapott érte hideget-meleget… Bár egy dolgot elért: a babakocsit kitolták a lábmosó és a medence közti részről (na hogy ezért mit hallgatott az le se írom….)

Én kissé kiakadtam, az én drágám nálam sokkal jobban. Ilyenkor felmerül azért bennem pár kérdés, miszerint:

-ha elvárják, hogy a társadalom emberként kezelje őket, akkor miért nem viselkednek úgy?

-miért hiszik azt, hogy rájuk a szabályok nem vonatkoznak?

  A középső kincsem megkérdezte, hogy a nénink miért vannak utcai ruhában (persze gyerekhez méltó módon, jó hangosan –gyilkos tekintetek kereszttüzében), én csak annyit rebegtem hogy „Nem tudom!”

Azt mondanom sem kell szerintem, hogy részemről sem telt sajnos konfliktus mentesen a nap ezen része, mert miután egy ebbe a csapatba tartozó gyerek épp azt ecsetelte a középsőmnek, hogy miként veri el, feltámadt bennem a harci amazon énem, és közöltem vele, hogy ha egy ujjal is hozzányúl az enyémhez, levágom a himbilimbijét, és megetetem vele.  Ezzel sem tettem szert túl nagy népszerűségre…

Hétig-fél hétig terveztük az ottlétünket, a cérna fél hatkor szakadt el. Addig bírtuk.

De! A kérdéseim még mindig nem találtak válaszra L és még mindig ott lebeg: miért…??? miért…. ???